A szerződésjogról szóló törvényi előírásokat az osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (ABGB) és a 2007. január 1-jével életbe lépett Vállalati Törvénykönyv (UGB) szabályozza. Az UGB minden vállakozásra vonatkozólag tartalmazza a megfelelő határozatokat.
Az osztrák szerződésjog a szerződéses szabadságon alapul. Így a szerződő felek szerződéses viszonyukat szabadon szabályozhatják, amennyiben a szerződés előírásai törvénybe és jóerkölcsbe nem ütközőek. Egy szerződés alatt az ajánlat és az elfogadás egybehangzó akaratnyilvánítása értendő. Alapvetően sem az ajánlat, sem az elfogadás nincs formaisághoz kötve. Az osztrák jog szerint a szóbeli megegyezés és - bizonyos feltételek mellett - a határozott cselekvések útján történő megegyezések (hallgatólagos megegyezés) teljes mértékben jogerősek. Van azonban néhány kivétel a formai szabadság alól, mégpedig a biztosítéknyújtás, a biztosítási szerződés és néhány a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó megállapodás. Annak érdekében, hogy a szerződések hatályosak legyenek, írásban kell elkészíteni őket. Még szigorúbb formai előírások vonatkoznak a közjegyzői okiratokra. A közjegyzői okirat mindenekelőtt társaság alapításnál és a kft. üzletrész értékesítésnél szükséges.
Az üzletkötés tipikus módon a szerződést kötő felek egyikének Általános Szerződési Feltételei (AGB) alapján jön létre. Az osztrák jog szerint az AGB a szerződő partnert nem károsíthatja aránytalanul és csak akkor érvényes, ha a másik szerződő partner elismerte az AGB-t.